Az irodalmi szöveg antropológiai horizontjai

Szerk. Bednanics Gábor, Bengi László, Kulcsár Szabó Ernő, Szegedy-Maszák Mihály
Osiris Kiadó, Budapest, 2000.

Óhatatlanul is szellemi közösség alakul ki akkor, ha egy tanulmánykötet rendszeres találkozók eredményeként jön létre. Ennek a gyűjteménynek szerzői többségükben harmincadik életévük körül járnak, s ilyen fiatal korban alighanem viszonylag könnyű sértődés nélkül fogadni a pályatárs által megfogalmazott bírálatot. A hazai tudományban üdvös kezdeményezés, követendő példa lehet tanulmányok s bírálataik együtt szerepeltetése, mert továbbgondolásra késztet, emlékeztetvén arra, hogy a gondolat általában nem egyéni erőfeszítés eredményeként fogalmazódik meg.
A magyar irodalmárok legifjabb nemzedékét rendkívül tág érdeklődés jellemzi, a pályakezdő, de szakszerű közleményekkel máris rendszeresen jelentkező tudósok látóköre a Szentírás magyarázatától a nőmozgalom jegyében fogant irodalomig terjed. Figyelmüket mégsem lehet szétszórtnak nevezni, hiszen többségüket a hagyomány történése és a hatástörténet foglalkoztatja. Szerencsésnek mondható e korosztály, amennyiben közvetlen elődeinél sokkal otthonosabban mozog a nemzetközi szakirodalomban. Feltűnő, hogy e kötet szerzői többet hivatkoznak külföldi, mint magyar irodalmárokra. Nehéz volna tagadnunk, hogy ez a vállalat egyoldalúság eltávolodásához is vezethet a magyar irodalomtörténet-írás némely hagyományaihoz képest, miközben korábbi nemzedékek munkásságának kimondatlan bírálatát is magában rejtheti.