RSS
Hungarian English German 




ELTE BTK
Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet

1088 Budapest, Múzeum krt. 4/a



Támogatóink:

Magyar Tudományos Akadémia





Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok



Kiadványok



Hans Ulrich Gumbrecht 1. (2013)


/


Hans Ulrich Gumbrecht 1.

Szerk.: Kelemen Pál, L. Varga Péter

Prae, 2013/2. 88 oldal















Hogyan lehetne elmondani néhány oldalon, hogy kicsoda Hans Ulrich Gumbrecht? Hogyan lehetne bemutatni egy ekkora, ennyire szerteágazó és ilyen sebességgel növekvő életművet? Egy olyan személy eddigi munkásságát, aki Arbogast Schmitt – jelen, Gumbrechtnek szentelt kétrészes válogatásunk második részében közölt – írása szerint a szellemtudományokban tapasztalható átlagos professzori teljesítménynek körülbelül az ötszörösére képes? Egy olyan ember jelentőségét, akinek a tudományos életében számtalan nyelvre lefordított könyvei és végeláthatatlan publikációs listájának egyéb tételei mellett ugyanilyen súllyal van jelen az a mindenki számára egyértelmű, mégis viszonylag nehezen megragadható, nehezen leírható teljesítmény, amelyet a hagyományosan tudományszervezésnek nevezett szférában mutatott fel?

Lapszámaink főhősének esetében választ adni a fenti kérdésekre különösen nehéz, már csak azért is, mert például a tudományszervezés szó kimondásakor alig tudunk szabadulni attól a mellékzöngétől, hogy itt a tulajdonképpeni tudományos működésen kívül eső, ám egyfajta szükséges rosszként vele együtt járó, azt inkább kiegészítő, egyfajta adminisztratív-technikai szféráról van szó. Csakhogy Gumbrecht alakja és munkássága a szellemtudomány művelésének radikálisan új formájával szembesít, egy olyan formával, amelyben megszűnnek az ilyen mellékzöngék, amelyek valójában nem mások, mint a szellemtudományok 19. században feltalált tudományosságának alapját képező olyan megkülönböztetések kései visszhangjai, mint szellem és betű, elmélet és gyakorlat, gondolkodás és lejegyzés, előadás és szervezés, esemény és mindennapok. A szellemtudományos munka olyan új formáját, amely túl akar lenni ezeken a megkülönböztetéseken, a természetéből fakadóan nem lehet csupán fogalmi vagy elméleti síkon közvetíteni, azaz a fenti megkülönböztetések egyik oldalán, mintegy a „szellem” birodalmán belül, tudományos értekezések témájaként. Gumbrecht azzal szembesít bennünket, hogy a szellemtudományok általa elképzelt újfajta művelésének lényegi – és nem csak járulékos – eleme kell, hogy legyen a „test” és az „anyag” birodalmában való megjelenítés is.



Tartalom és előszó