Kulturális közegek. Médiumok a 20. század első felében Magyarországon

Szerk. Bednanics Gábor, Bónus Tibor
Ráció Kiadó, Budapest, 2005.

E kötet egy nagyobb vállalkozás része, egy, a közelmúltban újabb szakaszához érkezett hosszabb kutatási periódus újabb darabja: az idestova tíz éve működő Általános Irodalomtudományi Kutatócsoport (ÁITK) eddigi egyik legnagyobb vállalkozásának részleges eredményét kapja most itt kezébe az olvasó. Az irodalomtudományt az utóbbi évtizedekben érő kihívások nyomán négy éve indult el az a kutatási program, amely e kihívásokra pertinens és korszerű válaszokat próbált és igyekszik megfogalmazni. E válaszok az irodalom intézményi s egyéb státusának megváltozását, a kultúratudományok különféle változatainak előtérbe kerülését és a technikai médiumok ebben játszott szerepének megfontolásait érintik elsősorban. Fontos, és talán megkülönböztető jegye a csoport munkáinak, hogy a szóban forgó válaszokat nem kapcsolja oda kissé elhamarkodottan az irodalomtudomány leváltásának merőben ideologikus, mert – az olvasás, a megértés és az észlelés mellett – az irodalom mibenlétét is magától értetődőnek tekintő, s kérdezetlenül hagyott programjához. Sőt többek között éppen arra kérdezünk rá, milyen nyomai vannak a humán tudományok, s bennük az irodalomtudomány e megváltozott kérdésirányainak Magyarországon abban a korban, a két világháború közötti időszakban, amikor főként a kultúra technikai-materiális hordozóinak, s – ettől nem függetlenül – institúciós alakzatainak átalakulása előtte soha nem látott ritmust vesz fel. Az irodalomtudománynak az előző század elején kiformálódott diszkurzusai éppúgy nem teljesen függetlenek e teletechnológiai újításoktól, miként az ezredforduló kultúratudományi és nem-hermeneutikai tendenciái (melyek az irodalomtudományt saját státusának, funkciójának és kérdéseinek újragondolására késztetik) sem választhatók el a mediális technikák még gyorsabb ritmust öltő, s a századfordulón történtekhez képest strukturálisan is különböző átalakulásától. Az összefüggések fölöttébb bonyolultak és szerteágazók, amint az a jelen kötet szemelvényeiből is kirajzolódik.

A kötet 18 fejezetében (A művészet vége?, A szellem kihívásai, Gépművészet, A könyv kultúrája, Olvasás és írás, Az irodalom új közegei, Az irodalom kultúrája, Lélek és irodalom, A híradás technikái, A nyelv, A hang tudományos és újszerű hordozói, A hang technikái: rádió, A színház helykeresése, Képzőművészet, Fényképezés, Film, Két új médium összjátéka: a hangosfilm, A test helyzete) összesen 180 írás olvasható.