Kulturni stereotipi. Koncepti identiteta u srednjoeuropskim književnostima

Szerk. Dubravka Oraić Tolić, Kulcsár Szabó Ernő
FF Press, Zagreb, 2006.

A kötetbe gyűjtött tanulmányok három előzetesen kijelölt felvetést követnek. Az első felvetés a sztereotípiák státuszára vonatkozik. A sztereotípiák nem mondanak semmit a dolgok lényegéről, sem nem igazak, sem nem hamisak, inkább társadalmi konstrukciók, az identitásképződés megmerevedett végpontjai, a sajátról (autosztereotípiák) és az idegenről (heterosztereotípiák) alkotott képek, elképzelések. A második felvetés szerint az identitás nem képződhet meg a differencia nélkül és nem is tekinthető lezártnak; az idegen az az árnyék, amely szorosan követi a sajátot, és megfordítva, a saját az idegenben tükröződik. Végül a kötet harmadik kötőeleme a sztereotípiákhoz fűződő viszony kérdése. A modern irodalomtudomány elutasította a sztereotípiákat, hiszen az immanentizmus, az autonómia és az eredetiség paradigmáira alapult. Ahogy a modern művészet az innováció poétikájára hivatkozva elveti az „újrafelismerést” és az „elidegenedést” ünnepli (ezek a kifejezések Viktor Žmegačtól származnak), a kortárs irodalomtudományos elképzelések az immanentista paradigmával összhangban az eredeti szövegre és alkotójára összpontosítanak. Ez alapján utasítja el a modern irodalomtudomány a sztereotípiákat mint a már ismert, az autonómiával és az eredetiséggel szembeállított minták ismétléseit. A posztmodern ismerte fel elsőként a sztereotípiákban rejlő kulturális tőkét, amelyet az antropológia és a kultúratudományok eszközeivel dekonstruált, s ezt az irodalomtudomány is javára tudta fordítani – ahogy ezt a jelen kötet is bizonyítja.
A kötet a nemzeti és etnikai sztereotípiák területét fogja át, elsősorban közép-európai irodalmakat és kultúrákat vizsgálva. Ezen kereteken belül a kötet a sztereotípiák XIX. és XX. századi megképződésének és tömegtermelésének alapvető kérdéseivel foglalkozik, a saját magáról és a Másikról alkotott különféle képletekkel, ugyanakkor egyes szövegek konkrét elemzéseivel is, írói életművekkel és műfajokkal, amelyekben a sztereotípiák különösen előtérbe kerülnek.
A bemutatott témák az identitásképződés folyamatának elméleti kérdéseitől (a „sajátról” alkotott kép) és a kulturális különbségek megértésétől (az „idegenről” és „Másikról” alkotott kép) olyan metodológiai kérdésekig érnek, amelyek a sztereotípia szerepét firtatják a kortárs kultúratudományban, valamint az egyes nemzeti és etnikai sztereotípiákban és egyes írói és műfajra jellemző sztereotípiákban. A kötet a
sztereotípiák létrejöttének és átalakulásainak a kultúraellenességtől a kultúra támogatásáig tartó széles panorámáját nyújtja, rákérdezve ezzel a modern kultúra mítoszaira és a modern nemzetek identitásának áthagyományozódott modelljeire.

Tartalom és előszó