Kultúrtechnikák blokk (Tiszatáj 2017/2)

Keresztes Balázs, Smid Róbert (szerk.): A műveléstől a műveletig: kultúrtechnikák. Tiszatáj  71 (2017), 2, 53–104.

A Friedrich Kittler utáni német mediális kultúratudományt szokás két részre osztani. Az egyik a kifejezés első tagja mentén vizsgálódik inkább, ennélfogva a médiumok saját, inherens műveleteire, az általuk végrehajtott események időszerkezetének technomatematikai logikájára összpontosít. Ennek alapvetéseivel és legfontosabb kérdéseivel a honi olvasóközönség a Tiszatáj 2015/4. számában, illetve az online felületen megjelent médiumarcheológiai blokkban már találkozhatott. A másik trend azonban ezzel ellentétesen navigál, és a médium fogalmának kiterjesztésével mintegy arra tesz kísérletet, hogy visszacsempéssze a – Kittler által kiszorítani igyekezett – kultúrát (de nem a szellemet) a kultúratudományba. Geoffrey Winthrop-Youngot követve az előbbit jobboldali, az utóbbit pedig, amelybe jelen blokk nyújt betekintést, baloldali kittlerizmusnak nevezhetjük. […]
A médiumarcheológia a technológiai faktorokra és paraméterekre koncentrálva járul hozzá a kultúra, valamint a kapcsolódó tudományos és történeti dinamika megértéséhez, míg a kultúrtechnika-kutatás az úgynevezett transzduktív konstituensekre fókuszál, vagyis olyan praxisokra, amelyek egyszerre képeznek a differencia mellett kötést is, például a cselekvő, az eszköz és a végrehajtott aktus között. Ezek nélkül ugyanis nem válna lehetségessé a folyamat egyik tagjának sem az elhatárolása a másiktól, de maga a cselekvés sem lehetne értelmezhető még annak ágense számára sem. A kultúraalkotás e gyakorlati folyamatjellegének hangsúlyozásával a kultúrtechnika-kutatás tehát a kultúrát statikus monumentumok (szövegek és reprezentációk) helyett gyakorlatok, implementációk, rituálék és rutinműveletek hálójában, performatív aktusként határozza meg.

Tartalomjegyzék
A lapszámban közölt és további tanulmányok a Tiszatájonline-on