RSS
Hungarian English German 




ELTE BTK
Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet

1088 Budapest, Múzeum krt. 4/a



Támogatóink:

Magyar Tudományos Akadémia





Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok




Kiadványok


Táguló körök (2014)


/


Táguló körök. Tanulmányok, dokumentumok az Újholdról és utókoráról

Szerk. Buda Attila

Ráció Kiadó, Budapest, 2014. 332 oldal















Az Újhold című szépirodalmi és kritikai folyóirat, amely 1946 júliusa és 1948 májusa között csupán hét számot ért meg, utókorában mégis képes volt a feltámadásra s az alkotás lehetőségétől egy évtizedre megfosztott szerzői életművük visszamenőleges érvényesülésével az elmúlt századvég sokszínű irodalmi palettáján a legtöbbre: részkánon létrehozására is. Az e kötetben olvasható tanulmányok, interjú és dokumentumok ezt a kései megismerést, befogadást folytatják tovább, megvalósítva filológia és értelmezés találkozását, dokumentumok és szövegek párbeszédét. A gyűjtemény középpontjában Nemes Nagy Ágnes áll – Lengyel Balázs, Lakatos István, Rába György, Ottlik Géza és Rónay György mellett –, tanulmányok foglalkoznak költői életművének korai és utolsó állomásaival, életének a művekben is nyomot hagyó körülményeivel, s itt olvasható egyetemi szakdolgozata Babits Mihályról, valamint olasz- és franciaországi ösztöndíjas hónapjainak levelezése. Mindezek által éles fényben látszik az az élettel megerősített alkotóerő, ami az elkerülhetetlen csonkításokat is kibírta és túlélte és humanizálta, ami ott áll minden sora mögött; a magánélet rejtett és fegyelmezett zaklatottsága, a megért(et)és fokozódó nehézségei és buktatói, az örömmel föllelt, majd kényszerűen lezárult, párbeszédképes barátságot kívánó, de azt soha el nem érő kapcsolatok, a megélhetetlen érzelmek, a kimondás vágya és a befogadás lehetetlensége, a törvényszerű csalódások, az előre látott és vállalt magányos élet, a maga ambivalens, a hétköznapokban megvalósuló kettős/többes világával, az „ahogy lehet” elfogadása és a mindezen felülemelkedő keresés, a ki nem hunyó szellemi remény, a párhuzamosan jelenlévő egzisztenciális reménytelenséggel – mindaz, ami Nemes Nagy Ágnes életművének hitelét megadja. Élet és művészet megőrzött autonómiája, egy új, nagy költészet – igaz, hiányokkal teli – megszületése; a művészi szép örökkévalóságában a halhatatlanság rebbenékeny léte.



Címnegyed, tartalomjegyzék